Felix Mendelssohn

Érdekes hasonlóságot, párhuzamot találhatunk Felix Mendelssohn és Wolfgang Amadeus Mozart életében: mindkettőjüket csodagyereknek tartották, előadásaikkal és szerzeményeikkel egészen kicsi koruktól elbűvölték a közönséget. Nagyon fiatalon hunytak el: Mozart alig harminchat éves volt, Mendelssohn pedig éppen csak betöltötte a harmincnyolcadik életévét. Mindketten felejthetetlenül és utolérhetetlenül kreatív alkotók voltak, s műveik – eltérő megítélésük ellenére – azóta is minden korban elbűvölik a közönséget. 


Azonban egy nagyon fontos különbséget mindenképpen meg kell említenünk: míg Mozart családja szűkölködött az anyagiakban, addig – ahogy mondani szokták – Mendelssohnt aranybölcsőben ringatták. Éppen ezért a gyermekek korán megmutatkozó csodás tehetségét sem egyformán élték meg. Mozart különleges képessége egy kiszolgáltatott körülmények között élő család számára jelentett lehetséges bevételi forrást. Mendelssohn zenei tehetsége viszont pusztán önmagáért keltett csodálatot, úgy tekintettek rá, mint isteni adományra, melyet ha megfelelően fejlesztenek, magában hordozza egy dicsőséges sors lehetőségét. A környezetükből érkező, eltérő elvárások következtében Mozart turnéi csodagyerekként egészen más jelleget öltöttek, mint Mendelssohn gyermekkori fellépései: míg Mozart számára e bemutatkozások szerencsés találkozások, ajánlások, jótékonysági gesztusok és végsősorban nem kis adag szerencse bonyolult szövedékének eredményeként valósulhattak meg, addig Mendelssohn, az úri gyerek előtt mindig nyitva álltak a nagypolgári paloták kapui, így a kis zseni egyszerűen besétálhatott a szalonokba.