Pénz a láthatáron

A legszebb feladat, amit el tudok képzelni, ebbõl a sziklából szavakat csiholni! Vajon mit mondhat, amikor õszinte? Vajon mikor õszinte? Most forró teát itatnak vele, hidegbe csavarják, aláíratnak vele – #szerzõdéseket és fényképeket #–, rángatják ide-oda és nem hagyják lélegzetet venni.

Érzem, hogy most engem figyel.

Egy szõke fürtöm elõrehull, amint a papírra hajlok. Megdördül a világbajnok hangja, közvetlenül mellettem.

– Hadd lássuk, mit írt rólam az újságnak, kisasszony?

Vérvörös lettem és görcsösen szorítom a papirost. De mindenki rám néz és ha nem mutatom meg az interjút #– #kidobnak. Ha megmutatom, akkor is kidobnak.

Corner elveszi a papirost. A papiroson ennyi áll:

„Jemmy Corner. Jemmy Corner. Jemmy Corner.”

Úgy tesz, mintha olvasná. Évtizedekig tartó másodpercek telnek el. Jeff bele akar nézni a papirosba. Jemmy durván ellöki. Durván? Nem. Gyöngyéden. Hozzám gyöngéden.

Amikor visszaadta az „interjút”, csak annyit mondott:

– #Szeretném, ha ezt leközölné a lapja, változtatás nélkül.”