Tükörajtó a tengerben - antivilág

XXII. század. Aquapolis. Az emberiség már meghódította a tengerek mélyét, csodálatos mélytengeri civilizációt épített ki.
A rohamos fejlődést azonban váratlanul megdöbbentő esemény zavarja meg, egy ismeretlen eredetű emberi lény feltűnése. Hamarosan kiderül, hogy az idegen az antianyag világából érkezett, és magasabb, bár sok szempontból egészen másfajta fejlődést képvisel.
Ez a másfajta fejlődési lehetőség végzetesnek tűnő zavarokat okoz a földi társadalomban. Az áttekinthető rend, a tiszta értelem kapui mögül előtörnek a zabolátlan, zűrzavaros érzések és ösztönök, végső pusztulással fenyegetve a jobb sorsra érdemes földi civilizációt.
Az idegen azonban nem nézi tétlenül a készülő katasztrófát, és sikerül is elhárítania.
Ebben a kétkötetes, utópisztikus, jövőjóslásokkal tarkított regényben Szepes Mária egy mindent elsöprő szerelmet tár elénk, izgalmas, XXII. századi társadalomrajz kíséretében, ahol a szerző lerántja a leplet a földi halandókban ott rejtőző kételyekről és brutalitásról. Könyvének szereplői szeretnek és gyűlölnek, egyszerre zseniálisak és őrültek.
Szepes Mária a magyar sci-fi-irodalom első női képviselőjeként különleges, befelé forduló, lélektani regényeivel színesíti a tudományos-fantasztikus regények sorát.
„Az ismeretlen dimenzióból érkező férfi lénye polarizálja az elfojtott ellentéteket, kihívja a rajongást és a tagadást, és ezzel végtelen veszélyek forrásává válik, amelyekről nem is tehet, és amelyekre idegenül néz. A baj a földi ember indulataiban, billenékeny állapotában van. Erre figyelmeztet a regény, és így tölti be feladatát – azt, hogy ismereteket adjon rólunk, mulatságos vagy veszélyes kalandjainkról, válságainkról és egészségünkről, szellemünk, lelkünk kozmikus méretű̋ végtelenjéről” – Kuczka Péter Kossuth-díjas költő, író utószavából