Helka és Kelén

Helka és Kelén története talán a legfényesebben csillogó gyöngyszeme annak a feneketlen kincsesládának, ami a Balaton mondáit, mítoszait és legendáit rejti, és amiből Lipták Gábor is merített, mikor az Aranyhíd című gyűjtemény-kötetét 1976-ban közreadta. Helka és Kelén története izgalmas, fordulatos, tanulságos, de mindenekelőtt szépséges mese, felékesítve mindazzal, ami a mesét mesévé teszi. Valódi érték, közös örökségünknek jobb sorsra érdemes darabja, amely mindannyiunk könyvespolcán díszhelyet érdemelne. Szomorú, hogy sokszor még egy poros sarok sem jut neki.

Ismerősökkel, barátokkal beszélgetve újra és újra azt tapasztalom, hogy Helka és Kelén nevét aligha hallották. De még azokban a szerencsésekben is, akik a Balatont mondhatják szűkebb pátriájuknak, jobbára csak két gyönyörű hajó képe idéződik fel e nevek hallatán, akik elsőként szelték a magyar tenger vizét, és akik különös alakjukkal máig megőrizték nekünk a tizenkilencedik század végének hangulatát. De hogy a Balatont tündér lakná, a Bakonyt meg nagyhatalmú varázsló, akik együtt gyógyhatású forrást fakasztottak Füreden két fiatal szerelmének emlékeként, arról bizony nem tesz említést szinte senki. Horka, Rohan vagy Kamor neve ma nem cseng ismerősen a magyar füleknek.

Helka és Kelén elbeszélő költeménybe szedett története részemről egyfelől kísérlet a fent vázolt elkeserítő helyzet jobbítására, másfelől köszönetem kifejezése Balatonfüred városának, a gyermekkori boldog és önfeledt nyaralások helyszínének, harmadrészt pedig tisztelgés nagyapám emléke előtt, aki fontosnak tartotta ennek a csodálatos vidéknek a szeretetét idejekorán belém plántálni.