Vallomás édesapámról

A fiú mióta csak az eszét tudja az apjához mérte magát. Sokszor lehetett nyomasztó ez az összehasonlítás. És hiába halott az apa, máig csakis ő a mérce. Akihez szólni, akitől kérdezni lehet, aki mintha fizikai valóságában is ott lenne az emberrel, akinek hallani a hangját vagy legalább a szívverését a műtőajtó előtt, miközben odabent végső és reménytelen küzdelmet folytatnak az orvosok. A sors nem adott egyszerű életet Zámbó Jimmy gyermekeinek. S talán a legbonyolultabb kihívásokat legidősebb fiára, Krisztiánra mérte. Aki miután édesapja feleségül vett egy kétgyermekes elvált asszonyt, féltestvérek közé született. S amikor Jimmy ismét egy kétgyermekes elvált nőhöz kötötte az életét, megint csak két újabb gyerekkel nevelkedett együtt, hogy aztán édesapja utolsó házasságából két kistestvére is szülessen. Két anyához, hat testvérhez és egy nem akármilyen apához kellett alkalmazkodnia. Egy apához, aki az élet. legkisebb részletét illetően sem a hétköznapi szabályok szerint élte az életét, aki sok-sok szorongással, kétellyel és persze nagy tehetséggel áldott, vert a fátum. Aki gyakorta legeslegújabb barátnőihez is magával vitte a fiát, akit beavatott számos titkába, köztük sok olyanba is, amit aligha érthetett a kamaszodó gyerek. Jimmy imádta a gyerekeit, miközben élete igazi középpontjában mégis csakis ő maga állhatott. Kényeztette, tejbe-vajba fürösztötte őket, miközben nem biztos, hogy tudta milyen hatást gyakorol rájuk az a sok-sok feszültség, frusztráltság, ami egész életét végigkísérte. Olyan ez a könyv, mint egy nagy sóhaj. Mint egy óriási megkönnyebbülés. Mellyel a Fiú, aki mindmáig mindent az Apjához mér, végre kilép az óriás árnyékából. S elmond mindent őszintén, ahogy ő maga látta. A Király legidősebb fiaként. Sokszor nagyon-nagyon egyedül. - Ómolnár Miklós a Story főszerkesztője