Csutora

"Hohó, kiskutya - mondják gépies elragadtatással a látogatók, mert kiskutyának illik és lehet önzetlenül örülni. A kiskutya általában kedves valami. Mindenki ért a kiskutyához. Fanyar kedélyek is felengednek, amikor megpillantják a kiskutyát. Nem kerül semmibe, ha az ember kedves a kiskutyához. S mert a kutya gazdája mindig örül, ha kellemeset hall a kiválasztott élőlényről, s mert kis figyelmességek mélyítik el a barátságot, s mert ez a legolcsóbb: a kiskutya első fellépésének visszhangja van a világban. A bemutatkozás sikerült. Neves és hivatásos színházi ítészek elismeréssel nyilatkoznak játékmodoráról s mozdulatai kelleméről, dicsérik hangját... Úgy is mondhatjuk, Csutorának jó sajtója van." 

Márai egy pulihoz való viszonyon keresztül ismerteti meg közelebbről az embert a maga korlátaival: hogyan viselkedik akkor, amikor szemben találja magát a feltétlen szabadságot (el)ismerő (ösztön)lénnyel, választhatja-e ő maga is ezt az utat, vagy számára a rend marad az életben tartó erő? Mit lehet tenni egy kutyával, ami nincs tekintettel a szentnek tekintett napirendre, ünnepekre, önmagán kívül lényegében semmire? Ebben az összefüggésben vetül rá a fény a polgárságra Csutora és gazdája példázatán keresztül, mely rend és ösztönösség, megtartó értékek és kiürült szokások kettősségét is felveti. 

Mészáros Tibor