Húsvéti levél az elmekórtanról és más történetek

Történt egyszer, hogy az elmegyógyintézet folyosóján megkocogtatta a vállamat egy ápolt, akit annak előtte sohasem láttam.
- Tudja-e - kérdezte sokatmondó tekintettel, mint aki szigorúan bizalmas információt készül megosztani -, hogy mi a különbség köztem és közte?
Majd az épp mellettünk elhaladó torzonborz szakállú orvos felé biccentett. Őszintén szólva lett volna néhány sablonválasz a farzsebemben, de már akkoriban is érdekelt a másképp gondolkodók véleménye a világ dolgairól, így inkább megráztam a fejemet, és őszinte kíváncsisággal fordultam újdonsült ismerősöm felé.
- Fogalmam sincs!
- Egy fehér köpeny, semmi több - adta meg a választ, és rögvest faképnél is hagyott valami halaszthatatlanul fontos tennivalója okán.

Tűnjék bármilyen túlzónak elmeháborodott barátunk megállapítása, annyit azért be kell látnunk, hogy néha valóban nagyon vékonyka a határvonal, ami az őrültet a normálistól elválasztja. Mi több, nem is mutatkozik meg mindig tisztán. Gondoljunk csak a bolondok bölcsességeire, vagy az épelméjű emberek olykor határtalan és teljességgel megmagyarázhatatlan ostobaságaira, eszement cselekedeteire. Hasonlóképpen keskeny az a mezsgye, ami igazság és igazságtalanság határán húzódik, és ugyanúgy hajlamosak emezek is néha egymásba mosódni.

Ingoványos, ám annál gazdagabb vidékeit barangolhatja be tehát az embervadonnak az az olvasó, aki JAZ legújabb novelláskötetét kezébe veszi. De vigyázat, ezt mindenki csak saját felelősségére tegye! Hiszen könnyen megszédülhet az, aki az emberi (vagy esetenként állati) tudat szakadékába pillant, és biztos léptekkel kell járnia annak, aki Justitia nyomát kutatja…

A kötet címadó novellája 2014-ben elnyerte a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Csongrád Megyei Szépíró Tagozata és a Faludy György Irodalmi Műhely által meghirdetett országos írói verseny első díját.