Az Élet Királynője

Erdős Renée-nek ez a terjedelmes, nem ritkán a legmagasabb művészetig emelkedő, drámai elevenséggel folyó, mindvégig érdekes regénye az író elgondolása szerint egy művészi pálya tragikus fordulójának, egy viharos szerelem megrázkódtatásokkal teljes megszűnésének rajza.

Eblen Betti, az új sarj, az Érseki Benoite név alatt új hangú és merész költő-híresség lesz Pesten, maga- és egymást-tépő szerelemben él a híres íróval, Bártfy Lászlóval. Mint gyanakvó, minden harcra kész ellenségek állnak egymással szemben s minél véresebb szócsatákat vívnak, minél jobban elijed az asszony a hisztériás férfi erkölcsi nihilizmusától s a szerelmes ember a nő józan mámorosságától, a művészetét mindennek fölé rendelő munkás szorgalmától, attól, hogy lelke nem egészen övé, teste is másé volt régen - annál viharosabb és teljesebb a megbékülés testiségben ünnepet ülő egynéhány ritka napja. Benoite belefáradva az állandó tusakodásba végül leutazik az Adriára, ahol számot vet eddigi életével. De Bártfy hirtelen megjelenik. Velencébe viszi, ahol a vergődő férfi soha ki nem elégülő szerelme mellett az ő szerelme - testiekben - végleg elhal.

Erdős Renée a női főhős szerelmének haldoklását pontosan, analitikusan írja le, s hitelessé hihetővé tudja tenni. „Életet ír, nyilván saját életét írja Szent Ágoston és Rousseau önmaga iránt kíméletlen nyíltságával… mély és komoly könyv, analitikus fej művészi munkája, amelyben a lélek-boncolás mesterien higgadt és plasztikus módja minduntalan leköt és elűzi a hátunk mögött settenkedő unalmat, igaz és átélt történetet, amelynek igazsága nem hagyhatja hidegen a mostanság oly szaporán tenyésző kiagyalt regények olvasásába méltán belefáradt olvasót…” (Laczkó Géza)