Kacérság iskolája

Az új férj magához szorította a felesége karját, de a homlokán, a két szemöldöke között egyenes, mély ránc ült. Genevieve

5felnézett rá. – Mi baj? – kérdezte nyugodtan Az új férj nem felelt. Még jobban magához szorította a felesége karját, dühösen, szerelmes szo- rítással, de a homlokán tovább is ott volt a mély ránc. A fiatal asszony, mintha a szorításnak engedne, még szorosabban hozzásimult

– Mi baj, Ronald? Azonnal megmondani. Nem az a megállapodás: mindent teljes őszinteséggel?

Az új férj lehajolt hozzá és belenézett nevető, barna szemébe. A mély ránc eltűnt a homlokáról és zavart, fiús, mentegetődző és duzzogó mo- solygás jelent meg az arcán. Genevieve várt.

– Végigkacérkodtad az egész templomot, – mondta sir Ronald Chesterfield.

Genevieve nevetett. Édes és halk nevetése volt és a nevetése semmi- képpen se volt bűntudatos.

– A tulajdon esküvődön kacérkodtál a pappal és a sekrestyéssel, – mondta sir Ronald kissé hevesebben, – kacérkodtál a tanukkal és vala- mennyi vendéggel, kacérkodtál a koldusokkal a templom előtt és ezzel a soffőrrel, aki itt visz bennünket.

Genevieve kissé felemelte íves szemöldökét és felnézett szokatlan hévvel szónokló urára.

– De, úgy-e, csak hozzád jöttem feleségül? – kérdezte ártatlanul. Sir Ronald dühösen elnevette magát. – Akkor mit akarsz? – kérdezte Genevieve nyugodtan. Hozzáfészkelte magát haragos férjéhez. A felvirágzott automobil olyan

volt, mintha üvegből lett volna; a gyalogjáróról egészen bele lehetett lát- ni. Genevieve úgy ült, hogy aki belenézett az elsuhanó kocsiba, az az illedelmesen tartózkodó menyasszonyt látta, de selymei és fátylai között egész karcsú, fiatal teste odatapadt a férjéhez. Sir Ronald nem tagadhat- ta le, hogy Genevieve mosolygó arca most szemérmes és édes madonna- tekintettel fordul a kocsi nagy üvegtáblái felé. – Most minden járókelővel kacérkodik – gondolta – a kereskedősegédekkel a nyitott üzletekben, a gesztenyesütővel a sarkon és a rendőrrel az utcakeresztezésnél. – De édes közelsége elborította forrósággal; egy mély és reszkető sóhajtással beszít- ta a karcsú és fiatal test illatát, a jobb keze remegve tapogatódzott előre, hogy láthatatlanul átkarolhassa a derekát és nem törődött vele, hogy amerre az automobil elhaladt velük, utcai járókelők, autóbusz-kalauzok és rendőrök hirtelen megmerevednek egy-két másodpercre és álmélkod- va és gyorsan feltámadt szomjúsággal bámulnak azután a habos fehérbe öltözött, mirtuskoszorús tünemény után, akinek a madonna-mosolygása egy másodpercre rájuk ragyogott és akit ő a karjában tart.