Pax Vobis 1‪.‬

Visszaérkezve az antekamerába, Mária nem találta ott többé az anekdotázó urakat. Nem is volt azoknak ott semmi dolguk. Csak hát hozzátartozott az előkelőséghez, reggelenként megmutatkozni a császár előszobáiban és ott értesülni egymástól az előző nap pajkos históriáiról, a fölség hangulatáról, a Burg pletykáiról, vagy a politika várható fordulatairól.

Egyedül a potrohos vén udvaronc tartott ki konokul. Az ott állt, ahol Mária hagyta. És ezúttal már olyan orcátlanul mustrálgatta a távozó lányt, hogy az nem győzte elég gyorsan betenni maga mögött az ajtót. Különös rossz érzése még otthonába visszatérve se múlt el egészen. A felség csípős szavai is eszébe jutottak. Anna főhercegnő minapi sértése is kiújult. Kelletlenül készült a délutánra, mikor majd az anyacsászárnénál kell tisztelegnie. Vajon ott mi vár rá? Micsoda új bántalmak, szúrások? Milyen új arcok?

Nagy megkönnyebbülésére, ismerőst talált a főudvarmesternő kabinetjében. A folyvást tubákoló, szikár Fels grófnő mellől Pucharmin derűs arca mosolygott rá.