Rebeka

Árpád népével megérkezett a Kárpát-medencébe, megkezdték a honfoglalást Alexandrát, az avar fejedelem feleségét, elbújt kislánya, Rebeka szeme láttára, megölte Zalán, a bolgárok vezére. Rebeka megesküdött, ha felnő, bosszút áll édesanyja gyilkosán. Az erdő fái alatt két fiatalember heves kardcsatát vívott egymással. Egyikük kisebb volt, mint a másik, vékonyabb is társánál. - Szolák eltöröd a karomat! - kiáltotta egy csengő hang. - Bocsánat mindig elfelejtem, hogy gyengébb vagy nálam. - felelte huncut mosollyal a másik, s leengedte kardját. - Te álnok! Nem vagyok gyengébb nálad, ezt te is tudod. Gyorsaságom kiegyenlíti az erőviszonyokat. - miközben ezt mondta, hirtelen felemelte kardját, egy gyors mozdulattal a fiatalember felé szúrt. A közeli bokorból kiugrott a leselkedő, kardját védelmezőn a magas fiatalember elé emelte, majd egy határozott vágással kiütötte a támadó kezéből kardját. - Ki vagy te és mit képzelsz? Hogy mered beleártani magad mások dolgába?- kiáltotta magából kikelve az álnok harcos. Felkapta kardját a fűből és villámgyorsan támadásba lendült. - Hé fiú, lassan a testtel, te mindig így viselkedsz? Ez becstelen és harcoshoz méltatlan!- kiáltotta felháborodva a magyar harcos, és ügyesen kivédte a támadást. Ellenfele fejéről harc közben leesett a sisak és aranyszínű haja a vállára omlott. - Bocsánat. - a megdöbbent fiatalember leeresztette a kardját. - Nincs bocsánat! Védd magad! - felelte harciasan Rebeka, s fenyegetőn elindult az idegen felé.