2017

"Amikor ezek az írások születtek, még nem tudtuk, hogy a civilek, a migránsok és a simicskák közösen akarják romba dönteni Magyarországot, még nem sejtettük, hogy a magát egyetemnek álcázó CEU valójában egy terroristákat képző laktanya, és arról sem voltak információink, hogy járdafugázásért börtön jár. És – hogy egy személyes tragédiával is előhozakodjak – nem tudtam, hogy Soros György megette a húgomat. Apám korán meghalt, anyám pedig titkolta előlem, mert attól félt, hogy liberális szívem nem bírja ki a megrázkódtatást. Nem mondom, hogy akkoriban mennyország volt Magyarország, de legalább béke volt, nem ostromolták városainkat a brüsszeli tankok, nem vadásztak keresztény szüzeinkre vérnősző spekulánsok.

   A Hócipőben jelentek meg, keveset változtattam rajtuk (úgynevezett szerkesztés, aha).

   Véres gyémántokkal és mélyhűtött emberi szervekkel fizetett értük az Európai Unió, de digitálisan eddig elérhetetlenek voltak, minden bizonnyal azt gondolták megbízóim, hogy ami a Hócipőben történik, az jobb, ha a Hócipőben is marad. Most azonban kiszabadul a szellem a palackból (kupak-problémák), terveim szerint ezt fogják olvasni a világ minden táján, beleértve az olyan megmagyarázhatatlan okból létező országokat is, mint például Jemen vagy Bolívia.

   Soha ne felejtsék el, hogy Szibéria nagy. Ha például valamelyik este leejtenék egy űrhajóról Szlovéniát, és az pechére éppen Szibériára esne, akkor soha a rohadt életben nem találnák meg többé. Ez persze egyáltalán nem tartozik a tárgyhoz, csak kikívánkozott belőlem.

   Köszönöm, hogy eljöttek, találkozunk a következő oldalon!"

(Para-Kovács Imre)