Aranyköd

Egyszerre valami hidegség fut át a hátán: úgy érzi, mintha egy csodaszép álomból ébredőben volna... Mily különös ez: az oldalán nem az ő Lászlóffyja ül, hanem egy beteges, kimerült, öreg ember... Még a pillantása is más, mint tegnap, tegnapelőtt, vagy a mult héten... A kicsi asszony megdöbbenve néz maga elé...