Camino Budapest, avagy Santirenu, aki körül nyugalom van

A zarándokutak, amelyeket bejárunk sokfélék lehetnek. Elmehetünk messzi tájakra, barangolhatunk figyelve a lépteinkre nehezedő testünk súlyát, a mellettünk elhaladó tájakat, embereket, falvakat, városokat. Mehetünk szakrális, vagy spirituális vidékekre, ahol meg- megállva egy-egy kolostorba meditálhatunk és figyelhetjük a bennünk, vagy körülöttünk lüktető energiákat. A legfontosabb azonban, hogy elinduljunk befelé az önmagunkba vezető úton. Négy éve kezdtem el behatóbban foglalkozni a meditációval, jógával és egyéb olyan tudományágakkal, amelyek segítenek abban, hogy a hétköznapokban harmóniára találjak. Fontos hogy rohanó világunkban legyen egy olyan nyugvópont, amelyben időzhetünk és ráláthatunk önmagunkra.


Amióta a saját zarándokutam járom, sokkal pozitívabbá és élhetőbbé vált az életem. Nem tagadom a harcaim a külvilággal és saját magammal, még tartanak. Azonban nagy segítség, ha az ember egy-egy eszeveszett pillanatban rá tud látni az örvényre, amely éppen elsodorná, és megálljt tud parancsolni a felkorbácsolt energiáknak. Történetemmel arra szeretnék rámutatni, hogy a világban önmagát kereső nő, a nagyvárosban miként találhat rá a befelé vezető ösvényre és hogyan rakhat rendet az életében és kerülhet egyensúlyba.