Mégis, mire számítottál‪?‬

Az elmúlt években nem kelt fel úgy a nap, hogy ne lett volna téma a munkavállalók elköteleződésének problémája. Egyre fontosabbá vált a munkaerő megtartása a vállalatok számára, mert kevés a hadra fogható ember és a demográfiai kilátások se nagyon reménykeltők. Nem mintha eddig fair lett volna elbagatellizálni a kérdéskört, de hát jöttek a számok, annak ellenére is, hogy a vállalatok rosszul bántak a munkatársaikkal. A megtartó-programok az utóbbi időben érezhetően felértékelődnek, új gondolkodásra van szükség, ami persze nem annyira új, csak eddig nem voltunk kellően tudatosak. Összegyűlt sok olyan tapasztalat, amiből tanulhattunk volna, de úgy tűnik, hogy valami perverzió által vezérelve a cégek újra és újra szeretnék átélni a régi kudarcokat.

Az irományomat annak szeretném szentelni, hogy megkeressük a lyukakat a gondolkodásunkban annak érdekében, hogy jobb döntéseket hozzunk. Azt remélem, hogy a könyvet olvasva bölcsebb döntéseket hozhatsz, de legalábbis kételkedsz a megoldások univerzális használhatóságában, vagy épp tisztábban láthatsz a káoszban, esetleg körültekintőbben gondolkodhatsz a következő rendszerbevezetés vagy vállalati program kidolgozása során. Néhol a vezetői munkádhoz találhatsz pár támpontot, vagy HR szakemberként átgondolhatod, hogyan működnek a megoldásaitok, néhány fejezetben pedig a munkavállalói  szemüveged feltéve vehetsz fontolóra szempontokat. Egy picit abba is betekinthetsz, hogy mennyire összetett is csapatokat, céget vezetni, valamint beláthatod, hogy sok időt és energiát kell beletenni abba, hogy megtanuljunk embereket irányítani. Egy könyvben nehéz tanácsot adni, mert cégek, iparágak, vállalati mechanizmusok nagyon eltérőek lehetnek, így ami az egyik helyen jó ötlet, a másiknál totál kudarcba is fulladhat. Nem a tutit szeretném megmondani, nem célom, hogy megoldást adjak minden felvetésre. Ezzel együtt szeretném elkerülni azt, hogy úgy tűnjön, beöntök egy vödör fikát a magyarországi vállalatok és szolgáltatók asztalára, aztán mindenki szemezgessen belőle kedvére. A saját szemszögemből nézve mondom el, hogy mit rontanak el a leggyakrabban, miért nem lesznek jobbak a dolgok a vállalatoknál és ahol van ötletem, teszek javaslatot arra, hogy a szekér egy picit előrébb mozduljon vagy legalább elkerüld azokat a csapdákat, melyekbe oly sokan beleestek már.