Ráhel

A szent

férfiak bátorsága porba hullott Isten haragjának lába elé, és miként

eltaposott fű, remegett kimerült lelkük az Úr színe előtt. És minden hangnak

elállt lélegzete haragjával szemben. És amikor a halandók szavának utolsó

rezzenése is dermedt némaságba veszett, íme Ráhel, Izráel ősanyja lépett ki

egyedül, magányos félelmének vadonjából. Ramahi sírjában ő is meghallotta

Isten haragjának mennydörgő robaját, és gyermekei sorsán ontott könnyei

patakként záporoztak orcáján. De erős elhatározással összefogván minden

erejét, a Láthatatlan elé vetve magát, kitárta karjait, és térdre borulva

emelé szavát az Úrhoz - vezeti a történetet Stefan Zweig. 


Mert ha erős

férfiak nem képesek istenig elérni, vajon egy asszony jajszava miként repül

az égig? Meghallgatja-e az úr Ráhelt? És ha igen, miért? Van-e asszonyi érv,

mely erősebb isten gondolatainál? 


Hm... Stefan Zweig ebben a rövid

elbeszélésében erre a keresi a választ.