Két ​menyasszony

"...Másnap délben már asszonynévvel csókoltuk meg egymást.

- Az Isten szereti magukat, édes leányaim, - dikciózott az asztalnál a plébános úr, - mert két izben bocsátott két örömet a kegyetek nevével erre a házra: akkor, mikor születtek és most, hogy egy napon tették a fejükre a menyasszonyi koszorút..." (részlet a műből)