Koszorút fon az ősz

A köd és a csönd együtt ragyog. Árván állnak az üres padok. Eső szitál, szél hegedül. Üres padra senki se ül. Magam vagyok, csöndben vagyok. Szálló gyöngycsepp, köd is vagyok. Csöndes ködben vízzé válok. Üres padról majd felállok. Szél emel fel, eső mos. Köd függönye elkapdos. Betakargat, elrejt öle. A ködnek a csönd lesz a gyönyöre.