Lehetek én is

"Van, akinek nagyon mennek az elharapott végű mondatok. Elhagysz? Most elhagysz? Ugye nem hagysz el? Hogy hagynálak el, amikor tudod, hogy. És itt befejezi. 

Egyszerűen abbahagyja. 

Ugye, nem hagysz el, kérdezi, gubbasztok a fotelban, rózsaszínű cipzáras, kapucnis fölső van rajtam és farmer, a lábak felhúzva, átölelem a lábamat, állam a térdemen, muszáj megtámasztani, mert remegek. Talán a nyakam, nem tudom pontosan, az a lényeg, hogy ha nem támasztanám az államat a térdemre, látszana, hogy reszketek, közben mosolyognék, gondolom, a szám sarka is remeg."

Panelregény – a könyv alcíme olvasható műfaj- és helymegjelölésként. De utalhat arra is, hogy a „Lehetek én is” az irodalom formáinak felidézésével és kliséinek kifordításával elmozdítja az alapvető emberi kapcsolatok közhelyeit, amelyek mögül így ráláthatunk életünkre: mégis mennyi furcsaság történik velünk.