Valahogy élni

Thury Zoltán (Kolozsvár, 1870. március 7. - Budapest, 1906. augusztus 27.), író, újságíró. Eredeti családneve Köpe.

Elszegényedett erdélyi család gyermekeként született. Katonatiszt volt az apja, vándorszínészként járta az országot. Újságíróként dolgozott, előbb Petelei István Kolozsvár című lapjánál, majd 1891 Budapesten, Szegeden, s Pécsen. Pécsről Budapestre költözött.

1893–1895-ig Németországban, Münchenben dolgozott laptudósítóként. Budapestre visszaköltözve élete végéig újságíróként tevékenykedett. Előbb a Pesti Napló, majd a Budapesti Napló, végül a Nap szerkesztőségében dolgozott.




Thury Zoltán: Valahogy élni (Válogatott novellák) 

„Küküllői Dénesnek egyszer csak nem is annyira fájni, mint inkább elaludni készült a szeme. Zsibbadt volt. Könnyezett s néha nyilallás szaladt végig rajta. Mind a kettőn egyszerre s lassan, fájdalmasan. Küküllői különben is igen-igen rossz szemű ember volt. Nagyon vastag szemüveget hordott az utcán s még vastagabbat tett föl otthon, a mikor irt. Író volt tudniillik. Nem népszerű, kapós, hanem töprengő, józan és lelkiismeretes ember. Azzal a két rossz szemmel mindennek a mélyére nézett. - A mikor először észrevette, hogy a papiroson maga előtt nem látja a betűt s voltaképpen csak találomra ír, végigsuhant a lelkén a hideg. Egy kis katonasipka hevert az asztalon, a kisebbik fiáé, a hogy pedig fölállott, kis takaréktűzhelybe botlott bele, körül szétszórva hevertek a fazekak meg lábosok, tepsik, tortaformák, a legkisebb lányának a játéka. - Rémülten kérdezte: - Mi lesz ezekkel? Mi lesz ezekkel? - Aztán járta a tanárokat s egyszer, a mikor délben tapogatva vak módjára kereste maga előtt a kést az abroszon, elszólta magát:

- Én vakon nem élek, fiam. Ezt nem követelheti tőlem senki. Ha nem tudnak segíteni rajtam, agyonlövöm magam.

A felesége hebegve, lélek nélkül felelt:

- Dehogy nem tudnak.”

(részlet a címadó novellából)