A benti macska

William S. Burroughs, a beatnemzedék kiemelkedő alakja ebben a könyvében kevésbé ismert, szelídebb oldalát mutatja meg. Az eredetileg mindössze 133 példányban megjelent mű megható és szellemes értekezés macska és ember viszonyáról, amely a Burroughs erőteljes stílusát kedvelők és a macskabarátok számára is különleges élményt nyújt.Az egymást mozaikszerűen követő emlékfoszlányokban szívet melengetően jelenik meg a szerző és a különböző életszakaszaiban társául szegődött macskák közötti meglepően szoros kapcsolat. Az ellesett pillanatokról, apró történésekről, ember és állat között kialakuló bonyolult viszonyról mesélő töredékek ismerősek lehetnek valamennyi macskatulajdonosnak, aki kedvencét simogatva valaha elgondolkodott az emberiségnek a macskákhoz fűződő hosszú és titokzatos kapcsolatáról, kezdve az egyiptomi macskakultusztól egészen a mai, társaságot és akár vigaszt is nyújtó városi cicákig.A bizonyítékok arra utalnak, hogy a macskákat először Egyiptomban szelídítették meg. Az egyiptomiak gabonát tároltak, ami vonzotta a rágcsálókat, azok pedig a macskákat. (Nincs rá bizonyíték, hogy hasonló előfordult volna a majáknál, noha számos vadmacskafajta őshonos abban a térségben.) Nem hiszem, hogy ez pontosan így történt volna. Biztos, hogy nem ez a teljes sztori. A macskák nem egérfogóként kezdték. A menyétek, a kígyók vagy a kutyák sokkal hatékonyabb rágcsálópusztítók. Azt gyanítom, a macskák kezdetben lelki társak voltak, mint a háziszellemek, és soha nem is távolodtak el ettől a funkciójuktól.WILLIAM S. BURROUGHS (1914–1997) amerikai író, esszéista és előadóművész műveinek nagy része saját, elsősorban pszichedelikus élményein alapul. Harvardon szerzett diplomája után barátságot kötött Jack Kerouackal és Allen Ginsberggel, akikkel a lázadást megtestesítő beatnemzedék vezéralakjai lettek. A több magyar kiadást is megélt Meztelen ebéd és más művei után a nálunk most először megjelenő A benti macska új élményt fog nyújtani a szerző régi rajongói számára is.