Lelkem világának tüköre

Nagy fába vágom a fejszém. Megpróbálom nyolc évtized tapasztalatait, saját magam érlelte következtetéseket, több ezer olvasmány bölcsességeit témákra bontva Önökre bízni. Talán segíthet eligazodni az élet bonyolult, sűrű erdejében.

Nem tartom magam bölcsebbnek az általános műveltéggel rendelkező emberek többségénél, nem oktatni szeretnék, csupán hozzájárulni a csendben, az agyvelőkben folyó értékelésekhez, vitákhoz.

Talán sikerül teljesítenem a tervem, hogy nem foglalkozom jegyzetek, irodalom megadásával, mert sűrűsödik az időm, lendületesen kell dolgoznom, ha nem akarok összeütközni a kaszással a könyv befejezése előtt.

Óhatatlanul meg fognak jelenni az írásban korábban közreadott gondolatok. Nem törekszem ismétlésekre, ha nagyon ismerős valami, a legvalószínűbb oka a fontosság. Létezik közmondás: "Az ismétlés a tudás anyja."

Rodin "A gondolkodó"-ja nem azért került a borítóra, hogy magam ehhez a szellem-óriáshoz hasonlítsam, hanem mert hangsúlyozni akarom: gondolkodó ember vagyok, nem tanító. Szeretem ezt a hétköznapokban is használni, ha megkérdezik, ki vagyok. A válaszom mind sűrűbben ez: gondolkodó. Ennél nagyobb öndicséretet nem ismerek.

A fejezetek sorrendje nélkülözhet logikát. Remélem, az összefüggések nyilvánvalók.

Lesznek témák, amik jelen könyv terjedelme miatt átfoghatatlanoknak bizonyulnak. Az azokban kifejtett gondolatok, tények mozaik jelleget fognak ölteni. Szinte kizárólag a saját élményeimet teszem közzé, általános meglátásokra nem tudok sort keríteni. A mozaik jellegre az adott fejezetek címében is utalok.