Művészet és erkölcs

A Művészet és erkölcs valaha nyitóbeszédként hangzott el a Kisfaludy Társaság közülésén, 1887-ben. Mindössze húsz percet kap a rizikós tárgyra felkért szónok. Gyulai Pál sommásan, műveltségtől duzzadó, biztos ítéletű kijelentő mondatokban ad válaszokat. Könnyen olvasható, de mélyen fundamentált sorok, fejezetek. Olyan közvetlen és friss, hogy szinte posztnak olvasható.

Minden hétköznapi politizálási utalást kerülve, az is kiviláglik a Művészet és erkölcs világos beszédmódjából, hogy a mindenkori hatalomnak – múltban, jelenben és jövőben – nem célszerű alkotástechnikai és tartalomelvárási feltételrendszereket preferálni.

A Művészet és erkölcs újraközlésének okszerűségét Kerekes Pál bevezető tanulmánya kísérli meg igazolni. Címe: E-bookra fordítható irodalmi útmutatások? Bevezető Gyulai Pál könyvetikai fejtegetéseihez.

Néhány kiemelt mondat az írásból:

„Bizonyára a költészet és erkölcs között nincs ellenkezés, sőt egy bizonyos pontig egymás szövetségesei, de soha sem rabszolgái.”

„Az ész komoly törekvése nevetségessé válhat s a szív egyszerű ösztöne valódi bölcsességgé.”

„Ne követeljük a művészettől azt, amit nem adhat s ne úgy, amint nem adhatja.”

„A költemény soha sem igaz a szó közönséges értelmében, csak látszat, de az igaz látszata.”

„A tudomány mélysége most is keveseké, de a költészet bája mindnyájunké.”