Azután

Helyszín: A földrész, amelyet valaha Európának hívtak. 

Egy új fenyegetés, bevetések és az egykori országokon átívelő akciók sora. Új parancs és egy újabb halálos veszedelem.

Jeff Winter őrnagy és harcedzett katonái szinte még ki sem pihenhették előző bevetésük sérüléseit, máris újabb feladattal bízzák meg őket.

Miután a kommandó megakadályozta a támadást, amely végleg kipusztíthatta volna a maradék emberiséget, túlélők egy csoportja felveszi a kapcsolatot a Zónával. Egyezséget ajánlanak. Egyezséget, amelynek azonban ára van.

Ha vállalják a feladatot, egy időre háttérbe kell szorítaniuk saját érdekeiket, viszont minden perc késlekedés végzetes lehet. Mert az Öreg-kontinens túlélői közül, nem minden csoport nézi jó szemmel a ténykedésüket.

És mindeközben az áruló sem tétlenkedik.

Lehet-e választani, amikor a tétlenség eredménye a lehetséges rossz de a cselekvés sem hoz egyértelműen jót?

- Nem fogom szépíteni a dolgot! – nézett végig Jeff viharvert kommandósain. – Vissza nem tudunk menni de ha folytatjuk és rajtavesztünk, a Zónának is vége!

- Volt már ilyen máskor is, nem? – tárta szét a kezeit színpadiasan Ray, aztán fapofával hozzátette. – Nálam van fejsze.

Az őrnagy felnevetett, majd sorban a többiek is követték a példáját. Ez már az ő poénjuk volt.

- Főnök! – kezdett bele Ole vigyorogva. – Tényleg azt hiszed, hogy ezek után mi csak kicsiben akarunk játszani?

- Egyszer már megcsináltuk, most duplázzunk! Dupla vagy semmi. – mondta John és a Chico felé nyújtott tenyerébe csapott.

Vitória félrehajtotta a fejét, aztán az FR2-es tusára ütött. Felnézett és tekintetét a parancsnokéba fúrta.

- Én veled tartok, akár így, akár úgy döntesz!

- Szerintem már nincs vesztenivalónk.  – dörmögte Madox. – Adjunk nekik!