Első utam Ázsiába

Az iskolában egyetlen tantárgy sem bilincselt le akkora erővel, mint a földrajz. Feszült érdeklődéssel követtem a tanítást és boldogan rajzolgattam meg odahaza sorjában az országok térképét, amelyekkel éppen foglalkoztunk. E mellett valósággal faltam a kezembe kerülő útleírásokat, elsősorban Stanleyt és Livingstone-t. Sohasem bántam meg, hogy 1885-ben vonakodás nélkül elfogadtam az ajánlatot, hogy elutazzam a Nobel családhoz Baku mellé, ahol Nobeléknek petróleum-forrásai vannak. Ezzel tárultak fel előttem Ázsia elzárt kapui. Így nyílott rá módom, hogy keresztül-kasul bebarangoljam Perzsiát. Úti tarisznyám elég szegényes volt: alig 300 rubel. Csak Teheránig volt egy tatár szolgám; attól fogva, hogy az megbetegedett, egyes-egyedül vándoroltam tovább és nem volt több poggyászom, mint amennyi belefért a nyergem általvetőjébe. Így kerültem el a büszke Iszfahánba, Perszepoliszba, a nagy perzsa királyok ősi városába; a költők és énekesek Sírasz-ába, Szindbádnak, a tengerésznek híres Bazra városába és az Ezeregyéj Bagdadjába. A kalifák fővárosából aztán megkezdtem kalandosnál kalandosabb visszatérő utamat Teheránba és a Kaspi-tóhoz. Ezek a legelső élményeim Perzsia földjén. Ha könyvemben lapozgatok ma, csaknem négy évtized múltával, úgy érzem, mintha álmot álmodnám - írja műve bevezetőjében a szerző, aki megkülönböztetett figyelemben és szeretetben részesítette a magyar közönséget. Szerencsére számos kiváló könyvet köszönhetünk kiváló megfigyelőképességének és remek tollának, melyek szinte kivétel nélkül Ázsia rejtelmes vidékeit mutatják be. Érdemes ezzel a könyvével kezdeni megismerését, ahogy ő kezdett ismerkedni szeretett Ázsiájával. A kötetet Halász Gyula kiváló tolmácsolásábal olvashatjuk.