F. Scott Fitzgerald Ciklon Csendföldön és más elveszettnek hitt elbeszélések Fordította Ortutay Péter

Eleinte, amikor belevágtam a Fitzgerald-elbeszélések fordításába, nem is tudtam, mennyire hiánypótló ez a munka. Hisz ennek – ma már jól tudjuk – az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb amerikai írónak magyarul csak három regénye, leveleinek egy része és alig valamivel több, mint harminc elbeszélése jelent meg még a hatvanas években. Hogy miért csak ennyi, annak több oka is van, ill. volt. Talán csak annyit említenék meg közülük, hogy Hemingway, Faulkner vagy akár Salinger mellett egyszerűen nem tartották jelentős írónak Fitzgeraldot. Hisz egyik jó nevű irodalomkritikusunk, amerikanisztikával foglakozó egyetemi tanárunk is azt írta róla a hatvanas években, hogy két regényén és néhány jó elbeszélésén kívül Fitzgerald szóra sem érdemes, semmi jelentőset nem alkotott. Ugyanakkor Fitzgeraldnak volt még két másik igencsak jó regénye (az első, mely később az Édentől messze címmel jelent meg magyarul, és az utolsó, be nem fejezett, melyet szintén jó nagy késéssel adta ki magyarul az Európa Könyvkiadó Az utolsó cézár a címe), és közel kétszáz jobbnál jobb elbeszélése, kisregénye, novellája és színdarabja, melyekről szinte nem is hallott a magyar olvasó.
Nos, hogy ezekről nem hallott, az igencsak nagy hiba, és persze, nem az olvasóé. És az, hogy Amerikában, azaz Fitzgerald hazájában és aztán szerte a nagyvilágban többszöri reneszánszát követően itt nálunk is volt egy kis mozgás (újra lett fordítva és kiadva A nagy Gatsby, Az éj szelíd trónján, valamint a hatvanas években már lefordított elbeszélések gyűjteménye, stb.), még nem hozott nagy fordulatot a Fitzgerald-művek népszerűsítése és így a megismerése terén sem. Ezért vélem úgy, hogy munkám, melynek eredeti célja a minél több Fitzgerald-elbeszélés eljuttatása a magyar olvasóhoz, hasznos munka. És ezt a munkát folytatni kívánom.