Ének a búzamezőkről

Az 1927-ben írt regény komor témája az első világháború, de nem a harctereken sínylődő katonákról szól elsősorban, hanem azokról a tragédiákról, amelyek a hátországban játszódnak le. Tanyavilágban élő két emlékezetes asszonyalakja közül az egyik - Etel - váltig hiszi, hogy férje egyszer hazajön, a másik viszont "összeáll" a nála dolgozó orosz hadifogollyal. Ez utóbbi nem is éri meg férje visszatérését: gyermekszülésben meghal, a hazakerült férfi viszont a sorsközösség vonzásában fokozatosan összemelegszik az urára hiába várakozó Etellel - házasságot is kötnek, gyerekük születik. Kiderül azonban, hogy az elhunytnak hitt férj él, s ez teljesen összeroppantja az életüket: az asszony megzavarodik, és egy éjszaka a halastóba fullad, a férfi pedig a bűntudattól űzve felakasztja magát. Móra mindezeket a tragikus fordulatokat nem romantikus színezéssel, hanem népmesei-balladás árnyalatokkal jelentíti meg, ami különös helyet jelöl ki a műnek a magyar regényirodalom térképén.