Dorottya - Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak

Életében művei közül csupán egyetlenegy jelent meg kötetben: a Dorottya, ez az édes vígeposz, amelyhez hasonlót Petőfi ír majd A helység kalapácsával. Pedig jó ideje készen állt már, s a kiadásig Csokonai azt tette, amit manapság is a költők kicsiny s nagyobb bulikon, fesztiválokon: „négy esztendő olta esmérik sok úri rendű urak és asszonyságok ezt az én tréfa versemet; elégnek olvastam fel magam is némelly víg kompániákban, elégnek megvan kézírásban is. Mindenütt jó kedvvel fogadták, senki benne meg nem ütközött”. Persze, mindenki a más gúnyrajzán mulatott, akárcsak a költő ugyanekkor született (manapság is gyakran játszott) bohózatában, Az özvegy Karnyóné…-ban. A társasági és közélet mindenkori császárai és dámái kigúnyolva, kikacagva…

   A vígjáték mellé az olvasó három dramatizált ínyencséget kap: a kor népszerű műfaja volt a dialógusokban írt állatmese, s Csokonai az Európaszerte vándorló témák magyar változatait is elragadóan művelte.