A film útja

Amikor a háború utáni években mindenfelé hangos viták folytak az új művészetről, amikor mindenütt azt hangoztatták, hogy a művészet mai formájában nem fejezi ki többé ennek a nemzedéknek érzéseit és gondolatvilágát, egyszerre előttünk állott a zseniális kamasznak, a filmnek, legeredetibb produktuma: a burleszk. 


A színpadi dráma válságban van. Lehetetlen utakon tévelyeg s szinte beteges irtózattal fordul el a mától. Miért nincsen a mának drámája? Schöpflin Aladár a Pesti Napló egy régebbi számába írt mélyenjáró tanulmányában foglalkozik ezzel a kérdéssel. Szerinte a ma drámája azért nem fejlődhetett ki, mert a mai emberiség egyrészt nem egységes, külön-külön utakon bolyongó individuumokká bomlott, másrészt mert a mai ember nem mer önön lelkébe nézni, holott a dráma csak egységes szellemből fakadhat és mindenkiben többé- kevésbé meglévő érzéseket tárhat fel. 


És mégis, a világ mai káoszában, széthullásában, kifejlődik egy egészen új drámai műfaj, mely elterjeszti és népszerűsíti a cirkuszi bohócok mókáit, de amíg a cirkusz lisztesképű clownjának ugrándozása és viccelődése a legtöbb embert hidegen hagyta, a burleszk sohasem, tapasztalt sikereket ért el a földgömb minden részén. 


Mint minden művészet, úgy a burleszk kifejlődéséből és főleg napjaink Tényleg, sikereiből is jogosan következtethetünk arra, hogy az napjaink lelki világának egyik megnyilvánulási formája.