Borotvált betűk

Hiteles önéletrajzi alapokon nyugvó mozaikregényemet elsősorban könnyed hangvételű, olvasmányos, de egyúttal tartalmas magyar nyelven megírt regényekre vágyó ebook-olvasóknak szánom, ezért próbálok majd érthető és élvezetes lenni, ám a pergő sztorizgatás mellé igyekszem fokozatosan becsempészni a mélyebb mondanivalót is, hogy egyéniségem szabadon és hitelesen mutatkozhasson meg. A regény mozaikszerű szerkezete sok-sok rövid fejezetből áll, ami tulajdonképpen a fejezetekhez illeszkedő amatőr minőségű családi fotókkal illusztrálva (lásd a Facebook-linket) kaleidoszkóp hatást keltve, reményeim szerint megkedvelteti majd azt a rendszerváltáskor felnőtté vált lázadó fiút, aki a rengeteg kínálkozó lehetőség közül mégis csak és kizárólag önmagát és a hűségre épülő szerelmet, illetve szabadság- és igazságvágyat választotta. A mozaikos struktúrát nagy élvezettel alkalmaztam, mivel a belém égett emlékképek az egész regényfolyam során erős kontúrú vizualitással jöttek elő, és meglepő módon a hozzá társuló metaforikusság csak az írás folyamata során lett teljes. Türelmesen meg kellett várnom, míg jött a nyitómondat, onnan aztán nem volt megállás, azonnal szinte nyomdakész verzióban, hihetetlen sebességgel ömlöttek ki belőlem 2022 februárjában, mindössze négy hét alatt a regényt formáló szavak. Amikor El Kazovszkijnak nyitottam meg egy kiállítását a Várfok Galériában, közvetlen egyszerűséggel mondta nekem, hogy ő baromira gyorsan fest (általában punk zenére), mert nincs sok türelme a pepecseléshez. Valahogy én is ilyen gyorskezű szófestőnek tartom magam.