Úri muri

1928-as regényében Móricz különös módon a millenniumi időkbe helyezi vissza a cselekményt, így főhőse, Szakhmáry Zoltán mintha egy ősidők óta mozdulatlan tájba csöppent volna a maga újító törekvéseivel és vágyaival. De megfordítva is igaz: mintha mindaz, amire kortársként ismerhet az olvasó, valahogy a múlt ködében lebeg. Törekvés és vágy: a Móricz-konfliktusok kettős képlete ebben a műben is munkál, hiszen a változtatni akaró „közember” a megromlott házasságán is túl akar lépni, kedvesével kezdene új életet. Mindkét akarat szégyenteli kudarcra van ítélve, Szakhmáry Zoltánnak „kiútként” csak az öngyilkosság marad.

Az Úri muri dilemmái időtlenek, az olvasót egy mai dzsentrivilág fojtogató légköre veszi körül.