A galamb papné; Árvalányok

Móricz Zsigmond életművének hatása és értékelése napjaink irodalmi közvéleményében rendkívüli változásokon megy át. A Móricz-naplók és más forrásmunkák kiadása, a legújabban kézbe vehető Móricz-monográfia, az „újraolvasó” tanulmánykötetek, a megpezsdült irodalomtörténeti eszmecserék az olvasóközönséget is egy új Móricz-kép megismerésére sarkallhatja. Sorozatunk alkalmas eddig indokolatlanul háttérbe szorult remekművek fölfedezésére és a közismert – inkább csak emlegetett – munkák élményteli befogadására.

A két regény (kisregény) az 1910-es évek elején, lényegében Az Isten háta mögött írásával azonos időszakban született, s Móriczot mindháromban az élethossziglan kitartó, kínzó téma, a házasságba zárt emberpárok válsága foglalkoztatja. Az írónak tán ezek a művei estek leginkább áldozatául az ideologikus megközelítésnek, az „osztályharcos” Móricz beskatulyázásának, holott a kiváló magyar pszichológiai regények sorába tartoznak  – leginkább Németh László Iszonyának előképeiként olvashatók.  A Móriczcal nem különösebben rokonszenvező két pályatárs, Kosztolányi a húszas évekből, Füst Milán már a negyvenes évekből visszatekintve nevezi tökéletes remekműnek A galamb papnét. A református papi családokban játszódó kisregények  egyszerre jelenítik meg hivatás és ösztönélet, hűség és meddő vágy, ábránd és valóság drámáit, illetve a végletekig zárt, bezárt magyar élet elemi feszültségeit.