Az ékszerész, a szőke és a sánta

"...a háború végén és utána még két évig Németországban kellett élnem. Azokban az években valamilyen szempontból mindenki túlélőnek volt tekinthető. Mindenkinek volt valamilyen regénye. Annyi regényt ismerhettél meg, ahány emberrel sikerült beszélgetésbe merülnöd. Ezek a beszélgetések döbbentettek rá arra, hogy a legtöbb szenvedést, és később szorongást a németeknek a németek okozták...;