Ének, énekek

Az elsodródott évtizedről szól Ördögh Szilveszter posztumusz kötete. Arról, hogy „az élet mindenkor igazabb, mint a legvegytisztább gondolati igazság, hogy az élet igazsága szép tud lenni, hogy a szép meg attól szép, hogy mulandó, s ami mulandó, az szomorú, a szomorúság pedig ábrándot veszejtően eszméltető, ábrándot veszejtően eszméltető pedig csak a valóság tud lenni.”