Indiánok a Dunán

„A törzs tagjai közfelkiáltással Bélát
választották meg törzsfőnöknek. Béla elérzékenyülten tette fejére a díszes
tollbokrétát, aztán méltóságteljesen letelepedett az egyik láda tetejére.
– Köszönöm a bizalmatokat, rézbőrű testvéreim… most pedig
engedjétek meg, hogy néhány szóval ismertessem a tábori életet, ami ránk vár:
ébresztő reggel hét órakor, utána mosdás, majd reggeli, bevásárlás és főzés,
aztán ebéd. Ebéd után mindenki kedvére pihenhet, füröd­het, halászhat és
vadászhat, a vacsora után tábortűz a totemoszlopnál és csöndes tervezgetés…
Valahogy így képzelem az indián-életet. Vállaljátok mindazt, amit elmondtam?
– Vállaljuk!
– mondták a fiúk kórusban.
– Köszönöm,
rézbőrű testvéreim – nézett körül a főnök lelkes pillantással. – Akkor
közölhetem azt is, hogy egy nagylelkű pártfogót találtam, aki hajlandó minket
élelmezni. Egyébként a szigetet is ő bocsátotta a rendelkezésünkre…”