Ulrike Woytich

A bécsi Ringtheater égésével kezdődik, egy alpesi hegyomlással végződik Jakob Wassermann egyik legcsodálatosabb, legmélyebb regénye. Közben ötven esztendő telik el, sorsdöntő esztendők, a monarchia szétomlása, új rend, vagy inkább rendetlenség, káosz keletkezése a hajdani boldog Ausztriában. S ebben a keretben döbbenetes erejű portré tárul elénk: Ulrike Woytich arcképe. Wassermann nagy művészetét nem kell méltatnunk; ennek a regénynek minden sora eleven élet, lenyűgöző valóság. Alakjai a fantasztikusan zsugori udvari tanácsostól kezdve a sima, elragadó, de hihetetlenül romlott Melander-ig típusokká nőnek, a kor jelképeivé, amely eltemetődött az összeomlásban. A szerelem és gyűlölet, a kapzsiság és önfeláldozás, a művészet és a pénz fonalaiból olyan szőttest font a nagy író, amely halhatatlanná tette nevét.