Vörösmarty Mihály versei

Vörösmarty Mihály (1800 - 1855) - a reformkor legnagyobb költője és irodalmi vezére. Szegény nemesi családból született. Tizenhét éves korától kezdve magának kellett gondoskodnia megélhetéséről és tanulmányai költségéről. Kilenc évig nevelősködött egy nagybirtokos családnál, közben jogot tanult, ügyvédi vizsgát tett. 1825-ben kiadta a honfoglalásról írt hatalmas eposzát, a Zalán futását. Költeményével, amely Árpád és népe példájával akarta tettre serkenteni a nemzetet, nagy sikert aratott a nemesség körében. Ettől fogva az irodalomnak élt, nemsokára ő szerkesztette a legjelentősebb pesti folyóiratokat, körülötte tömörültek a haladó írók. A politikában Kossuth híve volt, a szabadságharc alatt is kitartott mellette. Világos után egy ideig bujdosni kényszerült. Nemzete sorsán kétségbeesve, zavart lélekkel halt meg. - Irodalmi munkássága sokoldalú: lírai verseket, elbeszélő költeményeket, drámákat, elbeszéléseket és tanulmányokat írt, sokat fordított. Lírájának darabjai híven mutatják költészete sokszínűségét: a feudális világból való kiábrándulását, szabadságvágyát, az emberiség megjavulásába vetett hitét, szerelmének őszinteségét és mélységét, s azt, hogy népies dalai, életképei mintegy Petőfi életművét készítették elő.