A láthatatlan légi‪ó‬

Hallották hírét a Láthatatlan Légiónak? Nem? Akkor bizonyára sohasem jártak még olyan afrikai városban, amelyben helyőrség fekszik. Vagy ha jártak is ilyen városban, talán elkerülték azokat a kedélyes helyeket, ahová a szórakozni és verekedni vágyó szerény málhahordók, munka nélküli erőművészek és kedélyes közlegények járnak, hogy üres óráikat és kötekedő cimboráikat agyonverjék.”
Sir Oliver Yollandnek, Denham vicclapba illően tájékozatlan örökös grófjának, ördög tudja, miért, szenvedélye az olajkutatás. Magánhadsereget toboroztat, s nekiindul a Szaharának kissé szedett-vedett légiójával. Számos furcsaság akad a kis sereg körül, így például a talpig fekete egyenruhás, fekete napszemüveges legionáriusok hátizsák helyett kezükben fekete lakktáskát visznek, a sorakozóhoz pedig Aida indulóját fújja az ezüsttrombitás. A menet végén egy gebével vontatott rozoga tiszti konflis halad, a bakon cilinderes parádés kocsis ül, s a tábornok valamilyen rejtélyes oknál fogva egy tűzoltótiszt kimenőruháját viseli. Az olvasó e regényben az Afrikaszerte legendássá vált kísértetlégió kalandjait ismerheti meg, s egyúttal választ kaphat arra a kérdésre is, minek egy szaharai expedícióhoz negyven teniszütő...