Mezítláb a tarlón

Nem a gyermekkorom krónikája ez, nem is a családomé, én szépirodalmat akartam írni. Az ilyen irodalmi alkotások szerzői nem pusztán csak felidézik azt, amit láttak és hallottak, hanem hozzágondolnak, fantáziálnak, hogy a történetük érjen is valamit. A könyvben arról mesélek, hogyan ragadtak ki egy kisfiút városi környezetéből és helyezték vidékre, és hogy ez mit tett a lelkével. Én vagyok ez a kisfiú és nem én vagyok. Ez az egész egy mozaik, amelynek néhány köve eredeti, mások pedig pótlások. De önök remélhetőleg nem jönnek rá, melyik, melyik.