Black, black, black

Elkeseredett szülők keresik fel Arturo Zarco magándetektívet, és felkérik, derítse ki, ki gyilkolta meg egy évvel korábban a lányukat, Christinát. A szülők vejüket, a marokkói bevándorló kőművest, Yalal Husseint vádolják. 

A negyvenes magándetektív élete éppen válságban van, végre felvállalta homoszexualitását és elvált a feleségétől, Paulától. Kapcsolatuk azonban nem szakadt meg, mély szeretet és heves fájdalom jellemzi. Arturo Paulának számol be eredményeiről, benyomásairól is, sőt be is vonja az asszonyt a nyomozásba. 

A detektív ellátogat a bérházba, ahol Christina élt. Kihallgatja a lakókat, és szembesülnie kell a ténnyel: bármelyikük lehetett a gyilkos. Ahogy a régi bérházaknál lenni szokott: mindenki figyel mindenkit, és mindenkinek vannak titkai. Például a szép és fiatal biológushallgató, Olmo – akibe a detektív azonnal bele is szeret – átszellemülten ecseteli, hogyan „végzi ki” lepkegyűjteménye áldozatait. Olmo anyja hasonlóan gyanús: egy másik szomszéddal, a krimiíró Claudiával naplót ír, melyben nemcsak sérelmeiket ecsetelik, szorongásaikat oldják, de agresszivitásukat kiélve azt is sorra veszik, hogyan gyilkolnák meg szomszédaikat. Christinát egy évvel korábban pontosan úgy ölték meg, ahogyan a naplóban olvasható, és hamarosan sor kerül a következő gyilkosságra, újra a napló leírása alapján…

A detektívtörténetekre egyáltalán nem jellemzően, a figurák jól megrajzoltak, társadalmi rétegük jellemző alakjai, jellegzetes, hiteles környezetben, hiteles társadalmi problémákkal.