Természet, ember, társadalom

A természet és emberi lélek misztériumainak meglesője s felfedője ő; Plato, a misztikusok, az indusok, Spinoza, Goethe, Carlyle és Nietzsche szellemi rokona. Poéta-filozófus egy személyben, magas reformatorikus célzatokkal, amelyeket lehetetlen félreértenie annak is, aki sokszor igen szabad szellemű kijelentéseitől talán visszahőköl. Stílusa külön élvezet, de külön, óriás nehézség is az olvasónak - s mennyivel inkább! - a fordítónak. Tömörsége sokszor utolérhetetlen, aforisztikus és rapszodikus kapcsolásai igen gyakran kétségbeejtően homályosak és zsarnokian szeszélyesek. Erről Szász Károly is élénken panaszkodik. Péterfy egyenesen «lefordíthatatlan»-nak mondja: Emerson idegen nyelven csak saját magának halvány árnyéka. Körülbelül bizony így van ez, s mégis azt tartottam, hogy ismeretének gyarapítása, bármily gyönge átültetési kísérlettel, gazdagítja kultúránkat. Fordításom, ha sokszor nem is tudott eléggé közelférkőzni az eredeti szöveghez, ha sajátos viszonyainkra való tekintettel kénytelen is volt némi korkövetelte rövidítésekre, - legalább iparkodott híven és magyarosan visszaadni nemes szellemét, ritmusát, hogy az ösztönzően, eszmegerjesztően és nemesítőleg hasson gondolkozó közönségünkre. (Wildner Ödön)