Magyar menóra

„A zsidó etika két alaptételre épül. Az egyik így hangzik: pikuách néfes, azt jelenti: az élet védelme. Meg lehet törni a szombat törvényét, a kóserság törvényét és az életviteli törvényeket is, ha ezzel megmentünk valakit. Ha nincs más, aki szombaton gyógyszert hozzon, akkor a vallási tilalom ellenére maga a rabbi ül kocsiba, mert ezt írja elő az élet védelmének parancsa. A másik alapelv így szól héberül: tikun olám. Azt jelenti, a feladatunk, hogy azért dolgozzunk: a világ jobb legyen, amikor kilépünk belőle, mint amikor beleszülettünk. A magyar zsidóság jobbá tette közös hazánkat. Ez a könyv a zsidó teljesítményt idéző emlékhelyekről szól. Történelmünk közös kincseiről. Ajánlom azoknak, akiket érdekel az elhallgatott valóság, azoknak, akik szeretnének tájékozódni egy számukra talán alig ismert világban, és azoknak, akik úgy vélik, a tikun olám érvényes iránytű. A menóra a zsidóság egyik legősibb jelképe. Nemcsak pontos leírása található meg a Tórában, hanem a feladata és célja is. »Készíts lámpatartót – írja a Biblia –, és készíts hozzá hét mécsest, és úgy rakják fel a mécseit, hogy előre világítsanak.« Olyan kulturális örökségről szól ez a könyv, amelyik, mint a menóra, noha a múltban fénylik, mégis előre világít.” (Szunyogh Szabolcs)