Hazel

„Ez a történet felkarcolta a lelkemet, kifacsarta a szívemet, és én imádtam ezért.”

– Egy anonim könyvfüggő olvasmányai

Szeretni csak úgy lehet, ha van mit vesztened.

Egy szív nem dobog hiába, igaz? Nem azért pumpálja belénk az életet, hogy feladjuk a küzdelmet.

Azonban alakulhat úgy a sorsunk, hogy a vég gondolata nem is tűnik annyira riasztónak.

Hazel már megtapasztalta, hogy milyen érzés, amikor mindent elveszít. A méltóságát, a szabadságát és a szerelmét… Amikor azonban a festői szépségű Vernazzában felragyog számára az újrakezdés fénye, ő mégse képes elviselni az elengedéssel járó fájdalmat. Hiszen Dario emlékét semmi nem tudta felülmúlni.

Se az olasz kis halászfalu, se a meredek olajfaligetek látványa, de még a szomszédjában lakó férfi lehengerlő mosolya és odaadó törődése sem.

Dario közben megállíthatatlanul haladt azon az úton, amit bűn és kegyetlenség szegélyezett. De őt nem riasztotta el ennek a könyörtelen világnak egyetlen gonosz árnya sem. Elszántan hajtott a célja felé, mert a bosszúvágy erősen tombolt benne. És tudta jól, hogy a sorsa elől úgyse tudna elbújni. Főképp azért nem, mert vezérnek született. Ő volt don Moran – a hírhedt maffiacsalád feje. 

De vajon hátat lehet-e fordítani a szerelemnek? Tényleg ez az egyedüli megoldás számukra, hogy mindketten élhessenek? Elveszett már minden remény, vagy győzni fog bennük a vágy, hogy ismét egymás karjaiban találjanak oltalmat a szívük fájdalmára?

M. Holmes visszatér Hazel és Dario párosához. Megmutatja, hogy milyen jövőt tartogat számukra a sors, melyben a veszteségnek és az erőszaknak kell megküzdenie a vággyal és a szerelemmel.