Vérvonal

Minden utazó bejárja önmagát, és minden kereső kénytelen a saját mélyében rejtőzőre is bukkanni egy kicsit. Nincs ezzel másképp Rocco sem, ám az ő útját egyik oldalról összemarcangolt emberek és megnyomorított életek, a másik oldalról különös alakok szegélyezik, akikről senki sem tudhatja biztosan, hogy alternatív énjének felvillanó képeit látja-e bennük, esetleg az ősöktől megörökölt rejtett konfliktusok vagy éppen oldások manifesztációit, netalán sötét mesefigurákat vagy valóságos személyeket. Rocco egzotikus helyszíneken és történelmi korokon átívelő izgalmas történetét – csakúgy, mint magát a szerzőt – nem könnyű skatulyákba sorolni. Ez a regény joggal viselhetné a "lélektani", a "thriller", az "útleírás" vagy a "kaland" címkéket, miközben önéletrajzi gyökerekkel is rendelkezik. Amit biztosan és egybehangzóan állíthatunk róla, az az, hogy nem a skatulyamániásoknak és nem a kényszeres címkézőknek íródott. De akkor kinek? Mindazoknak, akikben ott lakozik a fenevad, és mindazoknak, akikben ott lakozik a fenevad, csak még nem tudnak róla.