Babylon 4. Rész

Erik Drakkar kalandjai folytatódnak Babylon városában. A folytatásos novellasorozat eme részének második felében képgaléria látható a szerző saját illusztrációiból. Sötét fák. Az ágak csupaszon meredeznek a szürkéskék alkonyi égre. A föld is szürke, mintha korábban minden leégett volna. Az egyik fa gyökerénél fehér kavicsok halma. Varjak kárognak. A nap lassan a horizont mögé bukik. A köd a völgyből gyorsan terjed szét, mint a megáradt folyó. A szélben egy lány dúdolgat valahol. Vagy inkább suttog. Suttogva kiabál: - Róza! Róza! A lány arra ocsúdott fel, hogy Viktor rázogatja. Körbenézve a Babyloni albérletében találta magát. A jól megszokott környezet fogadta. A narancssárga, és vörös csíkos kárpittal fedett kanapén ültek. A fiú valószínűleg a kis zsámolyon nyugtatta a lábát korábban, ami most feldöntve hevert a földön. Előttük üvegasztal, egy könyvvel a kötészetről, valamint egy tálca, rajta egy teáskanna, és két pohár. A könyvek már itt voltak, amikor a lány beköltözött. Két könyvespolc tele volt velük. Semmi szépirodalom, vagy történelem, csak kézikönyvek. Sok érdekes volt köztük. A falakon festmények, csendéletek. Az egyik a híres japánkert Monet-től. Persze mind utánzat. Viktor nagyon meg volt ijedve: - Mi lelt téged? - kérdezte. - Hogyhogy? Mi történt? - Percekig nem voltál magadnál! - mondta a fiú - Nyitva volt a szemed, de mintha nem is itt lettél volna! Róza belegondolt. Tényleg olyan volt, mintha tévét nézett volna, ahol átváltott egy másik csatornára. - Azt hiszem látomásom volt. - Mi volt az? - Nehéz megfogalmazni. Inkább egy érzés volt, semmi konkrétum. - Egy nevet ismételgettél közben rekedt hangon! Nagyon ijesztő volt! - Miféle nevet? - a lány megdöbbent ezen. - Malícia!