Roger Sinclair gyémántjai

Kedves George! Micsoda szerencse! Nagyapát megsimította a szél, és most mind a két lábára megbénult. Elhiszed-e? A hír olyan jó, hogy szinte igaz se lehet - és mégis úgy van. Nekem ne is beszélj ezentúl arról, hogy nincs Gondviselés! Az orvos - aki afféle félszeg falusi kamasz – váltig mondogatta, hogy a nagyapa sokkal több húst eszik, mint amennyit magas vérnyomása mellett bírna a szervezete: így hát ezzel is a Gondviselésnek tartozunk. Magunk közt mondva: az öreg gentleman attól dühödött meg féktelenül, amit „rendetlen életmódom"-nak szokott nevezni és éppen nagy veszekedés közepette tagadta meg egy kisebb pénzbeli kérésem teljesítését - amivel alighanem arra akart kényszeríteni, hogy álljak odább egy házzal, - amikor hirtelen összeroskadt, mint az üres zsák, és valószínűleg nem sok kenyeret eszik meg már ebben az árnyékvilágban. Most szorgalmasan ápolom, és elég sok bajom van vele. Megérted-e, hogy mit jelent ez a „baleset" nekünk? Gazdagságot, George! Mert bizonyára emlékszel még, hogy mit írtam legutolsó levelemben á gyémántokról? Nos, amit úgy írtam meg, mint föltevést: az ma már egészen bizonyos, hogy megtörtént. Az öreg nagyon megijedt, mikor a Levy bank bukása megingatta a tőzsdét, és eladott vagy 100,000 font árú értékpapírt, a pénzen pedig gyémántokat vett. És ezeket a gyémántokat itt rejtette el valahol a házban vagy a kertben: Eleinte csak mesének tartottam a dolgot, de mikor az öreg betegsége alatt átböngésztem az iratait és följegyzéseit, meggyőződtem róla, hogy valóban megtörtént a vásár. Most már csak az van hátra, hogy megtudjam: hová dugta el a gyémántokat. Ezt a cinikus, és egy fiatal hölgyhöz mérten szívtelen és számító levelet egy szembetűnően csinos, és a férfiakra nagy hatással lévő fiatal hölgy írta. Hiszen nagy tét forog kockán: a halálán lévő, dúsgazdag és mindenkivel bizalmatlan nagyapa, akit haszonlesők hálója fog közre, hogyan biztosíthatja, hogy titka és gyémántjai valóban a jogos örökösre szálljanak. Kire számíthat? A farizeus unokájára, a szerelmes orvosra, esetleg a lepcses szájú kertészre? Vagy ne is emberekre, hanem tárgyakra bízza titkát? Öreg Bibliájára és két csomag francia kártyára? Ezekre a kérdésekre mind választ kapunk, a könnyed és végig szórakoztató, fordulatokkal teli történetben, mely oly üdítően hat olvasójára, mint porlepte tájra a frissítő zápor. (a Kiadó)