Hadd beszéljek..‪.‬

IGAZ TÖRTÉNET!!! A könyv egy fiatal lány kívülről tökéletesnek tűnő életét mutatja be, aki anorexiával küzd, és akinek közel sem olyan tökéletes az élete, mint ahogy azt a kívülállók gondolják. Félelmetes, hogy mennyi lányt, és meglepő módon, sajnos egyre több fiút érintenek az evészavarok, miközben a kívülállók annyira keveset tudnak az e mögött rejlő érzelmekről, összefüggésekről. Vajon lehetséges a teljes gyógyulás, vagy élete végéig viselnie kell majd e betegség következményeit? Szeretném bemutatni a kórt - amelyet a legtöbben sajnos tévesen egy szeszélyes hóbortnak hisznek -, az ezzel járó küzdelmeket, következményeket egy anorexiás lány legmélyebb érzelmein keresztül, hogy mindenki átérezhesse, átélhesse a lányban lejátszódó érzéseket, érzelmeket, és azt, hogy hogyan próbálja leküzdeni ezt a nem általa választott gyilkos kórt, hogy hogyan próbál megküzdeni a környezetével, a szeretteivel, az ellenségeivel, és mindenekelőtt önmagával. A lány legtitkosabb, legmélyebb gondolatain kívül az olvasó megismerheti a pszichoterápián lezajlott kalandos, néhol meseszerű "utazásokat",az imaginációs terápia képeit, ezáltal a lány lelkivilágát, élményeket, és a folyamatot, amely során sikerült újra megtalálnia a valóságot és önmagát, az ehhez vezető fájdalmas utat, az osztálytársak hozzá való viszonyulását, ahogy próbálják megnehezíteni és pokollá tenni az életét, a tanárok segítő szándékát... majd a már szinte teljes fizikai leépülés fázisában is még megőrzött szellemi erejét, és nem utolsó sorban humorérzékét, amely talán elviselhetőbbé tette a lány félelmeit és szenvedéseit. A lány az önmaga ellen folytatott harc során felfedezi a valóságot, a körülötte lüktető világot. Utazást tesz saját lelke legféltettebb zugaiba, s eközben felszínre törnek az önmaga által elfojtott fájdalmas múltjának emlékei, szenvedései. Kezdi látni az összefüggéseket a múlt szövevényes szálai és betegségének kialakulása között. Ez a lány nem is sejti, hogy egy olyan csodálatos utazás vár rá a saját kis világába, amelyről álmodni sem mert. Ahhoz, hogy sikerüljön neki megismernie és megértenie önmagát, kifejeznie és megélnie, nem pedig elfojtania érzéseit, ahhoz teljesen el kell veszítenie önmagát, a világgal való kapcsolatát, reményeit és hitét. Le kell épülnie, hogy felépülhessen az, aki lett, akivé talán soha nem vált volna. Porrá kell zúznia nagy nehézségek árán felépített külső, számára védelmet nyújtó, de ugyanakkor őt mindentől elszigetelő védőbástyáit, a saját maga által felépített falakat, amely alatt ott lapult törékeny személyisége, hogy főnixmadárként felemelkedve újjászülethessen a romok alatt heverő hamvaiból. De vajon lesz elég bátorsága szembenézni mindennel és mindenkivel; legfőképpen önmagával? Vajon maradt még elég tartaléka és ideje? Sikerülhet neki az önmagáért és az életért folytatott harc, vagy már túl késő? Ha a nehéz, rögös, de ígéretes utat választja, vajon mi minden történik majd ez idő alatt? Ha sikerül is neki a harc, vajon teljes lesz a győzelem?