Jó lelkek

Egy szárd patrícius-család életét látjuk lassan leperegni, jó emberek, becsületes, munkás otthon, kedves arcok. Rokonszenves könyv, finom és meleg, de igazán kissé az olvasó hangulatának labilis állapota dönti el, hogy e gyengéd történetet megkapóan finomnak vagy unalmas egyhangúnak találja-e? Ártatlan színei, egyszerű hangja, nyugalmas epikai stílusa és patriarchális levegője néha kissé a háború előtti északi írók világára emlékeztet – noha Szardínia a földrajz szerint éppenséggel nem északi föld. De a Jó lelkekről senki sem gondolná, hogy az olaszok sanguinikus nyelvén íródott s e könyv után az ismeretlen Szardíniára úgy kell gondolni, mint egy végtelenül nyugalmas, egyszerű szép tájra, ahol a ragyogó zöld mezőkön, bozóttal benőtt nagy kertekben, zegzugos öreg házakban régiesen egyszerű nép él, szelíd tradíciókat őrző nép, jámbor, érzelmes és ódivatú. (Török Sophie)