Lélekcsapda

A civilizáció vége után a Terróra átkeresztelt Föld tetszhalott állapotban várja, mikor szabadul meg végre hálátlan magzatától – az emberiségtől. A pusztasággá lett egykori paradicsomot banditák és az Ítélet seregeinek maradékai, az egyszerűen csak démonoknak hívott lények tartják rettegésben.
Szívós és ragaszkodó faj az ember, sokuk még ekkor is hisz a civilizáció létjogosultságában. Képtelenek levonni a tanulságot őseik hibáiból, s a változás látszatára ügyelve hagyják, hogy menjen minden a régi, végső pusztulás felé tartó kerékvágásban. Csakhogy az új világrend ezt többé már nem tolerálja. A társadalom betegen is fortyog, a vezetők kapkodó vasmarka nyomán csak még több a vér és a rom.
Ilyen körülmények között is akadnak olyanok, akik – talán maguk sem tudva, miben –, de még mindig bíznak. Közéjük tartozik Danre, a fiatal, sorsával megbékélt földműves is.
Ám görcsös elmúlássá degradálódott mindennapjai egyszerre véget érnek, mikor léte összefonódik az egyik démonéval: új, nyughatatlan, magával és magában küzdő köztes létformaként kényszerül szembenézni a világgal, mely utolsó erejével is megveti őt. Útja során a halálig tartó, értelmetlen harcnál jobb alternatíva fényeit fedezi fel a sötétlő horizonton – hogy épp lemegy-e a nap, vagy feljő, nem számít. Ha eléri célját, talán megmenekül önmagától… csakhogy már nincs egyedül.