Mircike és Morcika

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, de az Üveghegyen is túl, volt egyszer egy csodálatos cicabirodalom, annak is a kellős közepében terült el Cicafalva, a falu közepén pedig egy díszes cifra palota állt. A vándorlók már messziről láthatták tornyait, úgy kiemelkedett a többi épület közül. Erről a palotáról és lakóiról rengeteg legenda szállt szájról szájra, boldog volt, aki többet tudott a másiknál, ezért mindig megtoldották a mesét, míg végül már senki sem tudta, mi az igazság…

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, de az Üveghegyen is túl, volt egyszer egy csodálatos cicabirodalom, annak is a kellős közepében terült el Cicafalva, a falu közepén pedig egy díszes cifra palota állt. A vándorlók már messziről láthatták tornyait, úgy kiemelkedett a többi épület közül. Erről a palotáról és lakóiról rengeteg legenda szállt szájról szájra, boldog volt, aki többet tudott a másiknál, ezért mindig megtoldották a mesét, míg végül már senki sem tudta, mi az igazság…

Élt a birodalomban egy köztiszteletben álló macska ikerpár, Mircike és Morcika, akik népes családjukról voltak híresek és akkoriban ők ketten éltek abban a bizonyos cifra palotában. Ősz öreg bundájukban elégedetten pihengettek a jó meleg kandalló mellett, jól érezték magukat, bár már nyoma sem maradt az eredeti színüknek, talán már ők sem emlékeztek rá, milyenek voltak ifjan, délcegen. Naphosszat üldögéltek a tűzhely mellett, bölcsen mosolyogtak, nagyokat hallgattak, kivéve, ha a huncut kis macskautódok ellátogattak hozzájuk. Nekik számtalanszor elmesélték történetüket, ami valamikor réges-régen abban a cifra palotában kezdődött.

Azon a karácsonyon is mesedélutánt tartottak.